Drága Olvasók,
meg is jöttem, ezúttal egy másik verssel, amit most írtam nem rég. Remélem tetszeni fog nektek, kicsit rövid lett, de várom a véleményeteket! ;) Érdekességként pedig annyit, hogy ezt a verset kocsiban írtam a telefonomra az eget bámulva. :)
Ui.: Még ma szeretnék hozni nektek egy novellát. :)
Puszi: Em
Felhők fölött
Madarak szállnak fel az égbe,
Lelkem repülhet velük végre.
Felhők fölött, hol mindig kék az ég,
Szabad, teljesen szabad lehetnék.
Nem lenne kötelék, nem lenne norma,
Nem lenne semmi, mi visszafogna.
Csak én lennék és a végtelenség,
A felhők fölött boldog lehetnék.
Csalódás mi segít, hogy megleld utad,
Emlék lenne, mint víz a mély kútban.
Nem lenne ott senki, akit szerettem,
Felhők fölött magányosságra leltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése