Puszi: Charlotte
1. fejezet
A szobámban
ébredtem… majdnem. Nagyon jól lemásolták. Még az a vékony repedés is ott volt
az ajtó mögött, ami akkor keletkezett mikor a húgom összeveszett a szüleinkkel
és sértődötten bevonult a szobámba, aztán rájött, hogy rossz helyen van, kivágta
az ajtót és áttrappolt a saját szobájába. Én meg persze majd’ megszakadtam a
röhögéstől. Akkor. Most nem. Most nem,
mikor rájöttem, hogy a szobám és a házunk egy másik városban van. Vagy is… egy
másik Világban.
Aznap reggel, minden teljesen normálisan ment. Egészen addig, amíg ki nem néztem az ablakon.
Szokásos időpontban, fél tízkor keltem. Lerúgtam magamról a kedvenc autós paplanomat, amit még a Nagyi vett nekem, és amit szigorúan csak akkor használok, amikor nincsenek itt a haverok. Tehát nagy nyújtózkodás után, mezítláb kibattyogtam a szobámból. Éreztem, ahogy meleg talpam hozzásimul a hűvös kőhöz. Anyut a konyhában találtam. Odamentem hozzá köszöntem neki, majd elvettem egy bögrét, és elkezdtem beletölteni a jéghideg tejet. Vártam, míg a kis lyukon lassan folydogál a fehér folyadék a bögrémbe. Közben felnéztem és kibámultam az ablakon. Először a nagy cseresznyefa hiányát véltem felfedezni, majd a szomszéd ház ronda rikító piros színe hiányzott, ami helyett új, fehér falú építmény terpeszkedett előttem. Messze megláttam egy csomó hasonló házat, és rengeteg másmilyent: kupolásat, kis kunyhót és egész kastélyszerűt is. A szemben lévő ház ablakából egy hozzám hasonlóan meglepett fiú nézett szembe velem. Ekkor éreztem, hogy valami hűvös folyadék csöpög a lábujjamra. Gyorsan hátraugrottam és elejtettem a tejes dobozt. A pólómat törölgetve újra kipillantottam az ablakon, és a fiút kerestem a szememmel. De a fiú eltűnt. Összevontam a szemöldököm, és közelebb hajoltam az ablakhoz, hogy jobban kilássak rajta. Ekkor hirtelen valami felugrott az ablak alól. Én ijedten üvöltve hátraugrottam és elcsúsztam a kicsöpögött tejen. Gyorsan felpattantam, és teljesen ledermedtem. Szívem a torkomban dobogott és nem mertem levegőt venni: az a valami az ablakban ült.
Aznap reggel, minden teljesen normálisan ment. Egészen addig, amíg ki nem néztem az ablakon.
Szokásos időpontban, fél tízkor keltem. Lerúgtam magamról a kedvenc autós paplanomat, amit még a Nagyi vett nekem, és amit szigorúan csak akkor használok, amikor nincsenek itt a haverok. Tehát nagy nyújtózkodás után, mezítláb kibattyogtam a szobámból. Éreztem, ahogy meleg talpam hozzásimul a hűvös kőhöz. Anyut a konyhában találtam. Odamentem hozzá köszöntem neki, majd elvettem egy bögrét, és elkezdtem beletölteni a jéghideg tejet. Vártam, míg a kis lyukon lassan folydogál a fehér folyadék a bögrémbe. Közben felnéztem és kibámultam az ablakon. Először a nagy cseresznyefa hiányát véltem felfedezni, majd a szomszéd ház ronda rikító piros színe hiányzott, ami helyett új, fehér falú építmény terpeszkedett előttem. Messze megláttam egy csomó hasonló házat, és rengeteg másmilyent: kupolásat, kis kunyhót és egész kastélyszerűt is. A szemben lévő ház ablakából egy hozzám hasonlóan meglepett fiú nézett szembe velem. Ekkor éreztem, hogy valami hűvös folyadék csöpög a lábujjamra. Gyorsan hátraugrottam és elejtettem a tejes dobozt. A pólómat törölgetve újra kipillantottam az ablakon, és a fiút kerestem a szememmel. De a fiú eltűnt. Összevontam a szemöldököm, és közelebb hajoltam az ablakhoz, hogy jobban kilássak rajta. Ekkor hirtelen valami felugrott az ablak alól. Én ijedten üvöltve hátraugrottam és elcsúsztam a kicsöpögött tejen. Gyorsan felpattantam, és teljesen ledermedtem. Szívem a torkomban dobogott és nem mertem levegőt venni: az a valami az ablakban ült.
Hey Lotte! :)
VálaszTörlésNagyon érdekesnek találom, bár az zavaró hogy nem lehet semmit megtudni a regényről, ebből a rövid részletből, csupán annyit, hogy egy másik világba került a kissrác(?) ahol tökéletesen lemásolták a családi házukat... Esetleg tudnál hosszabb részletet is kirakni?
Puszi: Anett
Kedves Anett!
VálaszTörlésNagyon köszönöm a véleményedet! Igazad van, tényleg nem derül ki sok minden, bár ez nem is egy rövid tartalom, hanem egy kis ízelítő, mint ahogy írtam is. Valójában ez egy készülő regény aminek még nagyon az elején járok. Sok mindent még én sem tudok, így nem nagyon lehet tartalmat írni. Valójában az alapötlet és tanulság van meg, a többi írás közben jut eszembe.
De természetesen bepótolom és hamarosan felrakok még néhány oldalt. ;)
Még egyszer köszi a véleményed!
Puszi: Charlotte
Hey Lotte! :)
VálaszTörlésRájöttem, hogy ez nem tartalom, csak azt írtam, hogy kicsit többet is kirakhattál volna :) De látom, hogy ki is raktad, úgyhogy mindjárt el is olvasom!