Sziasztok! :)
Na, megjöttem én is, írótársam már jóval megelőzött, úgyhogy épp ideje behoznom a lemaradást. :) Először egy verset hoztam nektek kezdésül! Kicsit szomorúbb, nyomasztóbb hangulatú, még régebben írtam és nem rímel mindenhol, de azért hátha megtetszik nektek. Mindenféle megjegyzést szívesen fogadok! :)
Ölel titeket: Em
Fájdalom
Rossz dolgok történnek,
De csak úgy el nem tűnnek.
Lehet, hogy elmúlnak,
De nyomot hagynak.
Lyukat hagynak maguk után
Ami lüktet és fáj.
Az idő már nem segít,
Sebeimre nincs gyógyír.
Már csak egy valami van,
Amit még érzek.
De az se jobb,
Ez már csak puszta fájdalom.
Amint telnek, múlnak a napok
Én csak újabb sebeket kapok.
Elveszítem, elrohan tőlem
A reményem.
Nincs boldogság, nincs öröm
Csak kínoznak és kínoznak.
Bármit teszek csak kínnal
És szenvedéssel jár.
Nem értem, mit tehetnék,
Hogy örülhetnék.
Bármiért is harcolok
A jutalmam fájdalom.
A lelkem lassan, kínok között
Hal szörnyű pusztulást.
És lerombolja magával
Ami addig még megmaradt.
Én ezt már nem bírom
A fájdalom a gyilkosom.
Egy kicsit több nyugtató kell
És nem lesz több gondom, soha sem.
Szia Emily!
VálaszTörlésMég emlékszem erre a versedre, mikor még az Emily' s Dreamworld-on volt kitéve, s azt hiszem véleményeztem is, mert ugye én leginkább versmániás voltam és vagyok. Most is ugyanazt mondom, hogy tetszik ez a versed, mert kicsit szomorkás, de harmónikus is egyben. Könnyű és élvezetes volt olvasni! :)
Puszi. Reni.
Szia Reni! :)
TörlésÚgy örülök, hogy rátaláltál erre a blogra és, hogy még emlékszem a versemre. Annak is nagyon örülök, hogy tetszik, szeretnék majd ide is még több verset kitenni, csak mostanság nagyon kevés időm akadt. :) Remélem itt maradsz még véleményezni. :)
Ui.: Szerintem Charlotte tehetségesebb nálam a versírásban, ha akad egy kis időd, olvass el tőle is egy alkotást, mert megéri. :)
Puszi:Em