Egy vers

Sziasztok! :)
Na, megjöttem én is, írótársam már jóval megelőzött, úgyhogy épp ideje behoznom a lemaradást. :) Először egy verset hoztam nektek kezdésül! Kicsit szomorúbb, nyomasztóbb hangulatú, még régebben írtam és nem rímel mindenhol, de azért hátha megtetszik nektek.  Mindenféle megjegyzést szívesen fogadok! :)
Ölel titeket: Em

Fájdalom 

Rossz dolgok történnek,
De csak úgy el nem tűnnek.
Lehet, hogy elmúlnak,
De nyomot hagynak.

Lyukat hagynak maguk után
Ami lüktet és fáj.
Az idő már nem segít,
Sebeimre nincs gyógyír.

Már csak egy valami van,
Amit még érzek.
De az se jobb,
Ez már csak puszta fájdalom.

Amint telnek, múlnak a napok
Én csak újabb sebeket kapok.
Elveszítem, elrohan tőlem
A reményem.

Nincs boldogság, nincs öröm
Csak kínoznak és kínoznak.
Bármit teszek csak kínnal
És szenvedéssel jár.

Nem értem, mit tehetnék,
Hogy örülhetnék.
Bármiért is harcolok
A jutalmam fájdalom.

A lelkem lassan, kínok között
Hal szörnyű pusztulást.
És lerombolja magával
Ami addig még megmaradt.

Én ezt már nem bírom
A fájdalom a gyilkosom.
Egy kicsit több nyugtató kell
És nem lesz több gondom, soha sem.

Motorosok emlékére

Minden motoros,
Ha feljut a Mennybe,
Jobb életre lel,
Mint bármikor erre.

Hisz mint mindenki,
Olyan helyre kerül,
Melynek kinézete
Soha föl nem merül.

Száguldhat odafönn
Ezerrel vagy százzal,
Nem jön a fájdalom,
Semmilyen bukással.

S ha néha-néha
Elfárad egy percre,
Lejön megnézni,
Mi történik erre.

Vigyáz ránk közelről,
A kezünket fogva,
Nehéz döntéseknél
Ötleteket súgva.

Charlotte Twinkle 

2012.07.18.

A Változó Világ ízelítő

Sziasztok! Úgy döntöttem elküldök egy kicsit abból a regényből amin most dolgozom. Szóval itt az első oldal. :)  Véleményeket kérek! :)Jó olvasást!
Puszi: Charlotte

1.       fejezet

A szobámban ébredtem… majdnem. Nagyon jól lemásolták. Még az a vékony repedés is ott volt az ajtó mögött, ami akkor keletkezett mikor a húgom összeveszett a szüleinkkel és sértődötten bevonult a szobámba, aztán rájött, hogy rossz helyen van, kivágta az ajtót és áttrappolt a saját szobájába. Én meg persze majd’ megszakadtam a röhögéstől.  Akkor. Most nem. Most nem, mikor rájöttem, hogy a szobám és a házunk egy másik városban van. Vagy is… egy másik Világban.
Aznap reggel, minden teljesen normálisan ment. Egészen addig, amíg ki nem néztem az ablakon.
Szokásos időpontban, fél tízkor keltem. Lerúgtam magamról a kedvenc autós paplanomat, amit még a Nagyi vett nekem, és amit szigorúan csak akkor használok, amikor nincsenek itt a haverok. Tehát nagy nyújtózkodás után, mezítláb kibattyogtam a szobámból. Éreztem, ahogy meleg talpam hozzásimul a hűvös kőhöz. Anyut a konyhában találtam. Odamentem hozzá köszöntem neki, majd elvettem egy bögrét, és elkezdtem beletölteni a jéghideg tejet. Vártam, míg a kis lyukon lassan folydogál a fehér folyadék a bögrémbe. Közben felnéztem és kibámultam az ablakon. Először a nagy cseresznyefa hiányát véltem felfedezni, majd a szomszéd ház ronda rikító piros színe hiányzott, ami helyett új, fehér falú építmény terpeszkedett előttem. Messze megláttam egy csomó hasonló házat, és rengeteg másmilyent: kupolásat, kis kunyhót és egész kastélyszerűt is. A szemben lévő ház ablakából egy hozzám hasonlóan meglepett fiú nézett szembe velem. Ekkor éreztem, hogy valami hűvös folyadék csöpög a lábujjamra. Gyorsan hátraugrottam és elejtettem a tejes dobozt. A pólómat törölgetve újra kipillantottam az ablakon, és a fiút kerestem a szememmel. De a fiú eltűnt. Összevontam a szemöldököm, és közelebb hajoltam az ablakhoz, hogy jobban kilássak rajta. Ekkor hirtelen valami felugrott az ablak alól. Én ijedten üvöltve hátraugrottam és elcsúsztam a kicsöpögött tejen. Gyorsan felpattantam, és teljesen ledermedtem. Szívem a torkomban dobogott és nem mertem levegőt venni: az a valami az ablakban ült.

Egy nyári pillanat

Sziasztok!
Itt egy kis egyperces iromány, amit tegnap este írtam. Remélem, tetszeni fog.
Puszi: Charlotte

Este van. A laptopom neonszín fénye vakítja a szemem. Körülöttem minden sötét. Már mindenki alszik. Az órára pillantok: fél tizenegy. Kikapcsolom a gépet és bemegyek a fürdőszobába. Az ablak résnyire nyitva van. Közelebb lépek és teljesen kinyitom. Mélyet szippantok a nyári este illatából. Meghallom néhány tücsök ciripelését és a távolban egy kutya ugatását. Halkan előszedem a kulcsot és kimegyek a teraszra. A friss levegő azonnal mellbe vág. Odasétálok a korláthoz és behunyt szemmel hallgatom a tücskök monoton zenéjét. Lassan, nyugodtan lélegzem. Kinyitom a szemem és felpillantok az égre. Az égen vékony felhőfoszlányok lebegnek. Rajtuk átvilágít a csillagok pislákoló fénye.
Veszek egy új mély levegőt- aminek az íze felidézi bennem azt a rengeteg emléket: a tavat, a nyaralót, a nyugalmat, a szabadságot- majd becsukom az ablakot. Nem mentem sehová. Nem voltam a teraszon. Én sokkal messzebb voltam. A gondolataim és a képzeletem messzebbre vitt. El a tóra.
Nem tudom, miért nem mentem ki. Talán nem akartam felébreszteni a többieket az ajtónyitással, csak egyszerűen lusta voltam, vagy féltem a sötéttől? Nem tudom, de nem mentem ki.
Boldogan bújok be a hűvös paplan alá és a nyaralások emlékével lépek ki a mából, hogy pár óra múlva a holnapban ébredjek fel.

C. Twinkle

Üdvözlünk!

Kedves Olvasó!
Ez lenne itt a mi kis blogunk -vagy mondjuk inkább világunk?-, amit saját írásainkkal fogunk megtölteni. Lesznek köztük versek, novellák és esetleg egy-egy leendő regényünkből csipegetett oldalak, mint rövidke ízelítők. Az irományok között találhatsz majd vicceset, romantikusat, szomorút és fantasy-t is. Ezeket majd vegyesen találod a "Versek", vagy a "Novellák" oldalon. De ígérjük, amint lesz egy-egy témából annyi, hogy érdemes legyen külön aloldalt nyitni neki, megtesszük. Nézelődj köztük, olvasgass.

Csak a következő pár dolgot kérjük tőled:
- Ha tetszik a blogunk, oszd meg ahol csak szeretnéd, de NE ossz meg innen kimásolt bejegyzéseket, csak a blogot egészben.
- Ha úgy érzed, egy bejegyzéshez lenne hozzáfűzni valód, ne habozz! Bármilyen kritika jöhet, mert számít a véleményed. A chateléssel, kommenteléssel kapcsolatban az az egyetlen kikötés, hogy ne legyél sértő és ne használj durva szavakat!
- Érezd jól magad!

Puszil: Charlotte és Emily

Egy téli vers

Sziasztok! Íme az egyik régebbi versem. Nem éppen nyári hangulatú, de remélem tetszeni fog.

Puszi: Charlotte

Hull a hó
Hatalmas, csillogó pelyhekben,
Meglep a karácsony
Hófehér lepelben.

Eljön hozzád,
Besurran éjszaka a házba,
Boldogságot hozva
Az egész családba.

De ha elmegy
Újra, sötét lesz minden,
Gyönyörű ünnepek

Eltűnnek innen.

Felváltják őket
A szürke-zord hetek,
Esténként sötétbe
Borul a rengeteg.

Nincsen több izzó,
Nincsen több mécses,
Túl szürke minden
Egy élethez képest.